A lakóingatlan-tulajdonlás arányának emelkedése növeli a munkanélküliségi rátát - állítják brit professzorok.

A jelenség mögött az állhat, hogy a munkaerőpiac rugalmasságát rontja a lakóingatlan-tulajdonlás magas aránya. Épp emiatt aggályos lehet, ha a kormányok a lakásvásárlást még adókedvezményekkel is ösztönzik - írja a portfolio.hu.

A munkanélküliség magas szintje újra problémát jelent Európának és az Egyesült Államoknak. A munkanélküliség kérdése régóta foglalkoztatja a közgazdászokat, számos elméleti modell próbál magyarázattal szolgálni a változásaira.

Andrew J. Oswald és David G. Blanchflower brit professzorok (Blanchflower a brit jegybank monetáris tanácsának tagja is volt 2006-2009-ben) azt találták ki, hogy a lakóingatlan-tulajdonlás és a munkanélküliség szintje között erős korreláció van.


A kapcsolatot jól illusztrálja Svájc és Spanyolország szélsőséges példája: előbbinél 30 százalékos lakóingatlan-tulajdonlási arány párosul 3 százalékos munkanélküliségi rátával, utóbbinál 80 és 25 százalék az arány. Ez az egyszerű statisztikai összefüggés azonban természetesen nem jelent oksági viszonyt.

Oswald kollégájával ezért precízebb ökonometriai módszerekkel is vizsgálta a kérdést amerikai paneladatokon. Kutatásuk eredménye szerint a lakóingatlan-tulajdonlás arányának duplázódása a tartós munkanélküliség szintjének több mint kétszeresére emelkedésével jár együtt.Ez a hatás valószínűleg azért áll fenn, mert a lakóingatlan-tulajdonlás rugalmatlanabbá teszi a munkaerőpiacot: csökkenti a munkaerő mobilitását, növeli a munkába jutás idejét és az adott területen kevesebb a foglalkoztató cég.Mindezek fényében a aggodalmas lehet az a fejlemény, hogy az elmúlt évtizedekben milyen nagy mértékben elterjedt a lakástulajdonlás a bérléssel szemben, amit az egyes kormányok adókedvezményekkel is ösztönöztek. Az ilyen jellegű adókedvezmények a munkanélküliség